2. számú melléklet

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese jogszabály-véleményezési tevékenysége 1997-ben

A menedékjogról szóló törvény tervezete
A törvény tervezetét a Belügyminisztérium kérésére az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese 1997. március 18-án véleményezte. Az országgyűlési biztos általános helyettesének észrevételei több területet érintettek. Egyrészt felhívta a figyelmet arra, hogy a törvényjavaslat szövege módosításra szorul, ugyanis a vonatkozó nemzetközi szerződések értelmében az eljáró hatóságok hivatalból kötelesek vizsgálni, hogy a külföldi állampolgár – kiutasítása esetén – hazájában, történő visszatérését követően nem lesz-e kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak, illetőleg büntetésnek kitéve. A törvényjavaslatnak a biztonságos származási, illetve harmadik ország vélelmét felállító rendelkezései kapcsán az országgyűlési biztos általános helyettese jelezte, hogy a törvényjavaslat nem rendelkezik arról, hogy az említett vélelmek esetleges megdöntéséhez a kérelmezőnek mit kell bizonyítania.
Észrevételei második részében az országgyűlési biztos általános helyettese rámutatott arra, hogy a törvényjavaslat nem szabályozta azt sem, hogy az egyfokú menekültügyi szerv által kiadott szakhatósági állásfoglalás ellen benyújtott jogorvoslati kérelem esetén mely szerv jár el. Az Alkotmány 64. §-ában szabályozott kérelem előterjesztéséhez való joggal összefüggő alkotmányos visszásság gyanújára hívta fel a jogszabály-előkészítő figyelmét a javaslat azon rendelkezése kapcsán, amely nyilvánvalóan alaptalannak tekintette a menedékjog iránti kérelmet, ha a kérelmező elmulasztotta közölni, hogy kérelmét korábban már más országban is benyújtotta. Végül az országgyűlési biztos általános helyettese jelezte, hogy a törvényjavaslatnak a „külföldi befogadott” személyek esetében rendelkeznie kellene arról is, hogy amennyiben az érintettek egy ésszerű – a törvényben meghatározott – időtartam elteltét követően sem térhetnek vissza hazájukba, és harmadik országba sem távozhatnak bevándorolhassanak és magyarországi beilleszkedésükhöz állami segítséget kapjanak. A törvényjavaslat lehetővé kívánta tenni, hogy a befogadott, a befogadástól eltelt egy év eltelte után, a menekültügyi hatóság hozzájárulásával munkát vállaljon. Az országgyűlési biztos általános helyettese rámutatott arra, hogy a törvényjavaslat nem rendelkezett arról, hogy a hozzájárulás megtagadása esetén a kérelmező milyen jogorvoslattal élhet.
A Belügyminisztérium az országgyűlési biztos általános helyettesének észrevételeiben javasolt módosítások túlnyomó többségét elfogadta, azokat a tervezeten átvezette. A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvényt az Országgyűlés 1997. december 9-i ülésnapján elfogadta. A törvény a „külföldi befogadott” személyek esetében a befogadás tartamát nem szabályozza, sem a munkavállalásuk engedélyezéséről, sem annak megtagadásáról nem intézkedik.
 

A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény végrehajtásáról rendelkező 64/1994. (IV. 30.) Kormányrendelet módosításáról szóló kormányrendelet tervezete

A kormányrendelet, valamint a végrehajtásáról szóló 9/1994. (IV. 30.) BM-rendelet tervezetét a Belügyminisztérium küldte meg véleményezés céljából az állampolgári jogok országgyűlési biztosa részére. Válaszában az országgyűlési biztos emlékeztette a tárcát arra, hogy az OBH 2523/1997. számú jelentésében tett ajánlásának elfogadását követően a belügyminiszter 1997. június 30-án ígéretet tett arra, hogy a kormányrendeletnek az országgyűlési biztos által kezdeményezett módosítását a tárca a menedékjogról szóló törvény elfogadását követő jogszabály-revíziók során elvégzi. A jogszabálytervezet véleményezése során az állampolgári jogok országgyűlési biztosa jelezte, hogy a Belügyminisztérium által küldött tervezetben a miniszter által ígért módosítások nem szerepeltek. (OBH 300-1/1998.)
Az észrevételre a Belügyminisztérium nem reagált, a javaslat még nem lépett hatályba.
 

A Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosítására vonatkozó törvénytervezet

A törvény tervezetét az Igazságügyi Minisztérium küldte meg véleményezés céljából az állampolgári jogok országgyűlési biztosa részére. A törvényjavaslat legfontosabb rendelkezése az ítélőtábla felállítására vonatkozott. Ezzel kapcsolatban az országgyűlési biztos felhívta a tárca figyelmét arra, hogy a tervezet szövege az Alkotmány 45. § (2) bekezdésével összefüggésben alkotmányos visszásság gyanúját eredményezi, ugyanis az ítélőtábla nem tekinthető külön bíróságnak, hiszen hatáskörébe nem kizárólag egyetlen meghatározott ügycsoport tartozna. ( OBH 700/1997.)
Az észrevételt az Igazságügyi Minisztérium elfogadta. Az Alkotmányt az 1997. évi LIX. tv. úgy módosította, hogy a bíróságok felsorolását tartalmazó 45. § (1) bekezdést az ítélőtáblával kiegészítette.
 

A társasházakról és a lakásszövetkezetekről szóló törvények koncepciói

A törvények koncepcióit az Igazságügyi Minisztérium küldte meg véleményezés céljából az állampolgári jogok országgyűlési biztosa részére. Válaszában az országgyűlési biztos a koncepciókkal alapvetően egyetértett, mindössze a társasházak gazdálkodásának felügyelete kapcsán fejtette ki azt a véleményét, hogy helyesnek tartaná egy olyan köztestület létrehozását, amely működésüket gazdálkodási, pénzügyi szempontból vizsgálná, továbbá egyben olyan döntési fórum is lenne, ami a társasházi vitákat – a rendes bírósági eljárást megelőző fakultatív eljárás keretében – rendezné. (OBH 300/1997.)
Az Igazságügyi Minisztérium az országgyűlési biztos véleményét nem támogatta.
 

A fogyasztóvédelemről szóló törvény tervezete

A törvénytervezetet az állampolgári jogok országgyűlési biztosának kérésére az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter küldte meg az Országgyűlési Biztos Hivatala részére. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának észrevételei több területet érintettek.
A törvénytervezet egyes rendelkezései kapcsán az országgyűlési biztos az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamisággal összefüggésben alkotmányos visszásság gyanújára hívta fel a jogalkotó figyelmét akkor, amikor rámutatott arra, hogy a tervezet a hatálya alá tartozó közüzemi szolgáltatások felsorolásában a távfűtés nem szerepelt, továbbá arra, hogy a tervezet több hatályos jogszabályt is módosított, azonban ezeket a zárórendelkezések között nem nevesíti. Észrevételezte, hogy a törvénytervezetnek ún. „békéltető testület” működésére vonatkozó szabályainak elfogadása párhuzamos hatáskört eredményezne a kamarák mellett működő választott bíróságok feladat- és hatáskörét illetően, valamint jelezte, hogy a békéltető testület működésére, kötelező érvényű döntéseire vonatkozó szabályok részletesebb kimunkálást igényeltek volna. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásság gyanújára hívta fel a jogalkotó figyelmét akkor, amikor jelezte, hogy a törvénytervezet nem rendezi a fogyasztóvédelem szervezetében működő minőségvizsgáló laboratóriumok által kiadott szakvélemények ellen nyitva álló jogorvoslati lehetőséget, nem szabályozza azt sem, hogy a békéltető testületek döntése ellen milyen határidőn belül lehet bírósághoz fordulni, végül nem rendelkezik sem arról, hogy mely hatóság szabja ki a fogyasztóvédelmi bírságot, sem arról, hogy a kiszabott bírság ellen milyen jogorvoslattal lehet élni. Alkotmány 70/A §-ában a diszkriminációmentes elbánáshoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásság gyanújára hívta fel a figyelmet, amikor jelezte, hogy a törvénytervezet hatályát csak a gazdálkodó szervezetekre kívánja kiterjeszteni, az egyéni vállalkozókra nem, másrészt a fogyasztó fogalma a pénzügyi szolgáltatások területén a kezesekre, továbbá a felelősségbiztosítások körében a károsultakra nem terjedne ki.
Észrevételeit az országgyűlési biztos – a miniszteren kívül – az Országgyűlés Alkotmányügyi, valamint az Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságainak elnökei részére is megküldte. (OBH 300-15/1997.)
Az országgyűlési biztos észrevételeire az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter 1997. november 19-én válaszolt. Levelében részletesen reagált az országgyűlési biztos egyes észrevételeire. Ezek között felhívta a figyelmet arra, hogy a törvényjavaslat a távfűtést a „hőszolgáltatás” meghatározás alatt vonja hatálya alá.
Az Országgyűlés 1997. december 15-i ülésén elfogadta a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényt. A törvény hatálya – a gazdálkodó szervezetek mellett – kiterjed az egyéni vállalkozókra is. A törvény fogyasztóvédelmi bírsággal kapcsolatos eljárást részletesen szabályozza.
 

Az egészségügyről szóló törvény tervezete

A törvény tervezetét az Népjóléti Minisztérium küldte meg véleményezés céljából az állampolgári jogok országgyűlési biztosa részére. Az országgyűlési biztos észrevételei több területet érintettek. Így kifogásolta, hogy miért csak az „elviselhetetlen” szenvedés és fájdalom enyhítésére jogosult a beteg, felhívta a figyelmet arra, hogy a betegeket megillető önrendelkezési joggal ellentétes a törvénytervezetben több helyen is megfogalmazott elv, miszerint a beteg halála után a szerv vagy szövet kivétele és – többek között – átültetése csak akkor nem lehetséges, ha azt még életében megtiltotta. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint orvosi beavatkozások esetén nem csak a gyakori és a súlyos mellékhatásokról, hanem minden ismert mellékhatásról tájékoztatni kellene a beteget. Felhívta a jogszabályelőkészítő figyelmét arra, hogy rendkívül hosszú ideig tarthat, ha a kezelőorvos bírósági keresettel kérheti a beteg életének megmentéséhez stb. szükséges beleegyezés pótlását. A járványügyi érdekből végzett szűrővizsgálatok kapcsán az országgyűlési biztos emlékeztetett arra, hogy a tüdőszűrő vizsgálattal kapcsolatban korábban már kezdeményezte, hogy annak elmulasztása szankciót vonjon maga után. Ennek hiányában kötelező jellege csupán deklaráció. Emlékeztetett arra is, hogy az országgyűlési biztos általános helyettese kezdeményezte az orvosi nyilvántartásba történő felvétel újraszabályozását. A tervezet 106–107. §-ai a működéshez szükséges nyilvántartásba vételt oly módon rendezik, hogy a részletes szabályokat a népjóléti miniszter rendeletben szabályozza. Az országgyűlési biztos észrevételezte, hogy miután a munkához való jog alapvető állampolgári jog, mind a nyilvántartásba való felvétel feltételeit, mind a nyilvántartás részletes szabályait – beleértve a jogorvoslathoz való jogot is – törvényi szabályozás keretében kellene rendezni. Az országgyűlési biztos álláspontja az volt, hogy az emberen végezhető kutatásokról, valamint az asszisztált humán reprodukcióról külön törvényt kellene alkotni. Elfogadhatatlannak minősítette a génállomány változtatásának lehetőségét például kórismézési célból, mert nem látott garanciát arra, hogy ez a beavatkozás a későbbiekben nem hat ki a leszármazottak genetikai állományára, ami sértheti mind az élethez, mind pedig a legmagasabb testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogokat. Kifogásolta, hogy asszisztált humán reprodukció körébe tartozó eljárások során „döntéshozó” szervként egy például társadalmi szervezetek által is delegált tagokból álló bizottság működjön. Álláspontja szerint ez a megoldás összeegyeztethetetlen a jogállamiság és a jogbiztonság elvével. Annak azonban nem látta akadályát, hogy ezt a területet egy ilyen bizottság „civil kontrollként” ellenőrizze. Kifogásolta, hogy a törvényjavaslat értelmében a pszichiátriai betegek otthonában is helye lehet kötelező gyógykezelésnek. A szociális törvény szerint a pszichiátriai otthoni ellátás igénybevétele önkéntes, és elvileg bármikor meg is szüntethető. Emlékeztette a tárcát arra, hogy a pszichiátriai otthonokban végzett átfogó vizsgálat eredményeként már javasolta, hogy a népjóléti miniszter kösse határidőhöz a gyógyszerkísérletek hatósági ellenőrzését. A miniszter az ajánlásra azt válaszolta, hogy ezt a kérdést az egészségügyi törvény lesz hivatott rendezni. Figyelemmel arra, hogy a törvényjavaslat a gyógyszerekkel kapcsolatban két variációt tartalmazott, javasolta, hogy az kerüljön kiegészítésre az ígért szabályozással.
Az Oszággyűlési biztos észrevételeire a népjóléti miniszter nem válaszolt.
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényt az Országgyűlés 1997. december 15-i ülésnapján elfogadta. Az országgyűlési biztosnak az elviselhetetlen szenvedés, valamint az orvosi beavatkozások ismert mellékhatásairól szóló tájékoztatásra vonatkozó észrevételeit a jogalkotó elfogadta, továbbá ígéretet tett arra, hogy a gyógyszerekről külön törvény születik.
 

A fogyatékos emberek jogairól és egyenlő esélyeikről szóló törvény szabályozási koncepciója

A szabályozási koncepció egy-egy változatát – a hosszabb ideje tartó előkészítés során – a Népjóléti Minisztérium két alkalommal küldte meg véleményezés céljából az állampolgári jogok országgyűlési biztosának.
Első alkalommal, 1997. szeptember 5-én az országgyűlési biztos előremutatónak minősítette, hogy a koncepció biztosítani kívánja, hogy az érintettek a társadalom teljes jogú tagjaként élhessenek, ennek érdekében valamennyi – a fogyatékkal élő embereket érintő – területre kiterjedő szabályozást tartalmaz. Figyelemre méltónak ítélte, hogy a koncepció mind az oktatás, mind a foglalkoztatás és a rehabilitáció terén az integrációt helyezte előtérbe. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint az általa vizsgált – támogatási rendszerrel, a súlyos mozgáskorlátozottság tényének megállapításával kapcsolatban felmerült – panaszok egy részére megfelelő választ ad koncepció, hiszen a 18 éves kor feletti fogyatékos személyek esetén ezt a feladatot az Állandó Megyei Rehabilitációs Szakmai Bizottságra ruházza. Különböző területek szakembereinek együttműködése eredményeként az elveszett képességek megállapítása során biztosított lenne a szakszerűség, az egységes szakmai követelmények alkalmazása. Figyelemre méltónak ítélte, hogy a bizottság feladata az említetteken kívül a megmaradt képességek feltárására és a személyre szabott rehabilitációs program kidolgozására is kiterjedne. Az országgyűlési biztos jelezte, hogy a fogyatékosság okán járó, jövedelemtől független kompenzációs ellátást a jövedelemtől függő, kiegészítő jellegű közlekedési támogatások egy részét kiváltaná, de a tervezet változatlanul hagyta a szerzési támogatást, amelynek gyakorlati alkalmazása során nagyon sok probléma merült fel. Az országgyűlési biztos véleménye az volt, hogy a hatályos rendelet szabályai ezen a területen mindenképpen változtatásra szorulnak. Megítélése szerint a koncepció tervezete az épített környezet, a közlekedés, az információk elérhetőségének igényével kapcsolatban felmerült problémákat körültekintően rendezte. Az országgyűlési biztos leszögezte, hogy csak a leendő normaszövegről tud majd érdemi véleményt alkotni. Előzetesen csak a következő néhány kérdésre hívta fel jogszabály-előkészítő figyelmét:
– A ko<%-3>ncepció deklarálta, hogy a fogyatékossággal élő emberek ellátása állami feladat, a megvalósítást viszont a helyi önkormányzatokra és a civil szervezetekre bízta. Ez önmagában még nem ellentmondás, de a kellő hatékonysághoz a pénzügyi és szakmai feltételeket államilag kell biztosítani, és a törvényben pontosan szabályozni;
– Egyértelműen kellene meghatározni, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa milyen esetekben járhat el. A koncepció szerint a bírói jogorvoslat lenne az általános, az állampolgári jogok országgyűlési biztosát csak a „közügynek minősülő jelenséget érintő információ”-val kellene ellátni;
– Problémát okozhat a tervezetnek az a rendelkezése, mely szerint az az egészségügyi szerv, amely a fogyatékosság gyanúját észleli, a korai fejlesztés érdekében köteles lenne ezt jelenteni az önkormányzatnak, ahol nyilvántartják a fogyatékkal élő emberek adatait, szükségleteit. Szenzitív adatról lévén szó, az országgyűlési biztos jelezte, hogy az elképzelésnek a leendő törvényben való megjelenését csak garanciák beépítésével tartaná megvalósíthatónak;
– A normatív támogatási forma bevezetésével többszintűvé válna a fogyatékos embereket illető ellátási rendszer. Az országgyűlési biztos jelezte, hogy a második szinthez tartozó – a jövedelemtől függő – ellátási formák esetén előfordulhat, hogy a jövedelemhatárnak a nyugdíjminimum környékén történő megállapítása együtt járna a rászorultság alapján járó ellátásokból való automatikus kiszorulással, mivel a fogyatékos személy normatív kompenzációs támogatásban alanyi jogon részesül.
Második alkalommal, 1997. december 1-jén az országgyűlési biztos a különböző jogszabályok közötti jogharmonizáció, a pozitív diszkrimináció megfogalmazása, a komplex rehabilitáció valamint a szociális ellátások és intézményhálózat újraszabályozásának fontosságára hívta fel a jogszabály-előkészítő figyelmét. Az Alkotmányban biztosított alapvető emberi és állampolgári jogok érvényesülése szempontjából javasolta annak rögzítését, hogy a törvényjavaslat magas szinten deklarálja a fogyatékos személyek jogait, ezek érvényesülése érdekében olyan kötelezettségeket írjon elő, amelyekhez szankciókat is fűz.
Az országgyűlési biztos a törvényjavaslat szövegét az említett célok érvényre juttatására nem tartotta megfelelőnek. Kifogásolta, hogy a javaslat csupán a fogyatékos személyeket megillető jogokat deklarálta, de nem határozta meg azok érvényesítésének eszközeit. A tervezet mindössze annyit mondott ki, hogy a kormányzati intézkedések megalapozása érdekében Országos Fogyatékosságügyi Programot kell kidolgozni. Szankcióként egyetlen rendelkezést tartalmazott, amely mindössze általánosságban deklarálta, hogy amennyiben valakit fogyatékossága miatt hátrány ér, mindazon jogok megilletik, amelyek a személyhez fűződő jogok sérelme esetén egyébként irányadók. Aggályosnak tartotta a tervezetnek azt a rendelkezését is, amely a területi fogyatékossági központ államigazgatási hatósági eljárásában felettes szervként, egy közalapítvány kuratóriumát nevesítette. Hiányolta, hogy a tervezet nem szabályozta, hogy a kuratórium – esetleg szervének – döntése bíróság előtt megtámadható-e. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint az egyes rendelkezések végrehajtásra nyitva álló határidők hossza – amelyek esetenként több mint tíz évig terjedtek – következtében, a javaslat nem jelentene érdemi változást a fogyatékos emberek esélyegyenlőségének megteremtése érdekében. Az országgyűlési biztos a javaslatot összességében tárgyalásra alkalmatlannak tartotta. (OBH 700-45/1997.)
Az építészeti-műszaki tervezési jogosultság általános szabályairól szóló kormányrendelet tervezete

A kormányrendelet tervezetét a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium küldte meg véleményezés céljából az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese részére. Észrevételeiben az országgyűlési biztos általános helyettese rámutatott arra, hogy 6 hónap áll a tervezői névjegyzékben szereplő, közel 4000 fő, középfokú végzettségű tervező rendelkezésére ahhoz, hogy szakvizsga kötelezettségének eleget tegyen. Ezért javasolta, hogy a szabályozás térjen ki arra is, hogy amennyiben a tervezési jogosultsággal rendelkező tervező, a szakvizsga letételére nyitva álló határidőn belül vizsgára jelentkezett, de azt azért nem tette le, mert önhibáján kívül nem került sorra, tervezői jogosultsága a vizsga eredményének megszületéséig fennálljon. Kérte, hogy a jogalkotó a vizsgadíj mértékének meghatározásakor méltányolja azt a körülményt, hogy az érintettek önhibájukon kívül kerültek abba a helyzetbe, hogy szakvizsgát kell tenniük. Az országgyűlési biztos általános helyettese felhívta a jogszabály-előkészítő figyelmét arra, hogy a kamarai törvény értelmében a kamarai névjegyzék nyilvános. Ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállam, illetve az ebből eredő jogbiztonsággal összefüggésben alkotmányos visszásság gyanúját eredményezi a tervezet azon rendelkezése, amely szerint a névjegyzék szolgáltatásáért a felhasználóknak díjat kellene fizetniük. A jogbiztonsággal összefüggésben, alkotmányos visszásság gyanúját eredményezi a tervezet azon rendelkezése is, amely szerint a tervezői névjegyzékből törölni kellene azt a személyt, akinek lakóhelye megváltozik, hiszen ebben az esetben a lakóhely megváltozása megszüntetné a tervezői jogosultságot. (OBH 300/9/1997.)
Az építészeti-műszaki tervezési jogosultság általános szabályairól szóló 157/1997. (IX. 26.) Kormányrendelet szerint az országgyűlési biztos észrevételeit a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter nem támogatta.
 

Az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos szakértői tevékenység gyakorlásának általános szabályairól szóló kormányrendelet tervezete

A kormányrendelet tervezetét a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium küldte meg véleményezés céljából az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese részére. Észrevételében az országgyűlési biztos általános helyettese jelezte, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállam, illetve az ebből eredő jogbiztonsággal összefüggésben alkotmányos visszásság gyanúját eredményezi, hogy a tervezet a szakértői jogosultság megállapítására hatáskörrel rendelkező szervként mindössze „szakmai kamarát” említett, amelyből nem derült ki, hogy ez a megjelölés az országos vagy a területi kamarát jelöli-e. Ezért az országgyűlési biztos általános helyettese a tervezet kiegészítését kezdeményezte. (OBH 300/9/1997.)
Az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos szakértői tevékenység gyakorlásának általános szabályairól szóló 159/1997. (IX. 26.) Kormányrendelet szerint az országgyűlési biztos általános helyettesének észrevételeit a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter nem támogatta.
 

Az építészeti-műszaki tervezési jogosultság részletes szabályairól szóló környezetvédelmi és területfejlesztési miniszteri rendelet tervezete

A miniszteri rendelet tervezetét – az építészeti-műszaki tervezési jogosultság általános szabályairól szóló kormányrendelet tervezetével egyidejűleg – a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium küldte meg véleményezés céljából az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese részére. Észrevételeiben az országgyűlési biztos általános helyettese felhívta a figyelmet arra, hogy az Alkotmány 70/A § (1) bekezdésében biztosított diszkriminációmentes elbánáshoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásság gyanúját eredményezi a tervezet azon rendelkezése, amely szerint a tervezői névjegyzékbe történő felvételért a kamarai tagsággal nem rendelkező tervezőnek kétszer akkora díjat kellene fizetniük, mint a kamarai tagoknak. Ezért a névjegyzékbe történő felvételért fizetendő eljárási díjnak, a középfokú végzettséggel rendelkező tervezőkkel kapcsolatos feladatok ellátásából eredő költségektől történő elválasztását, illetve az utóbbiakért külön hozzájárulás megállapítását javasolta. (OBH 300/9/1997.)
Az építészeti-műszaki tervezési jogosultság részletes szabályairól szóló 32/1997. (XI. 19.) KTM-rendelet szerint az országgyűlési biztos általános helyettesének észrevételeit a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter nem támogatta.
Az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos szakértői tevékenység gyakorlásának részletes szabályairól szóló környezetvédelmi és területfejlesztési miniszteri rendelet tervezete

A kormányrendelet tervezetét a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium küldte meg véleményezés céljából az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese részére. A tervezet kapcsán az országgyűlési biztos általános helyettese jelezte, hogy a miniszteri rendeletnek tartalmaznia kellene azt a számlaszámot, amelyre a tervezői névjegyzékbe történő felvétel eljárási díját be kell fizetni. (OBH 300/9/1997.)
Az épített környezet alakításával és védelmével kapcsolatos szakértői tevékenység gyakorlásának részletes szabályairól szóló 38/1997. (XII. 18.) KTM–IKIM együttes rendelet szerint az országgyűlési biztos általános helyettesének észrevételeit a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter nem támogatta.
 

A kiemelt építésügyi igazgatási ügyekben eljáró hatóságok illetékességi területéről, a kijelölési eljárásról, valamint a szakmai feltételekről szóló kormányrendelet tervezete

A kormányrendelet tervezetét a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium küldte meg véleményezés céljából az állampolgári jogok országgyűlési biztosa részére. Észrevételeiben az országgyűlési biztos jelezte, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállam, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásság gyanúját eredményezi, hogy az építésügyi hatósági jogkör gyakorlására irányuló kijelölési kérelmek kapcsán a tervezet nem rendelkezik arról, hogy a kérelmek ügyében a kormány milyen határidőn belül köteles dönteni. (OBH 300/12/1997.)
Az észrevételt a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter elfogadta. A kiemelt építésügyi igazgatási ügyekben eljáró hatóságok illetékességi területéről, a kijelölési eljárásról, valamint a szakmai feltételekről szóló 220/1997. (XII. 5.) Kormányrendelet értelmében, a kérelmek tárgyában a kormány – minden év – október 30-áig dönt.
 

Az Országos Településrendezési és Építési Követelményekről (OTÉK) szóló kormányrendelet tervezete

A kormányrendelet tervezetét a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium küldte meg véleményezés céljából az állampolgári jogok országgyűlési biztosa részére. Észrevételében az országgyűlési biztos jelezte, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállam, illetve az ebből eredő jogbiztonság elvével összefüggésben alkotmányos visszásság gyanúját eredményezi, hogy az OTÉK egyes előírásaitól számtalan esetben eltérést engedélyez. Az említett rendelkezésekre figyelemmel az OTÉK tervezet szerint alkalmazása jogbizonytalanságot okozhat az építésügyi hatóságok munkájában. Ezért az országgyűlési biztos javasolta, hogy amennyiben a jogalkotó az általános szabályoktól történő eltérést mindenképpen lehetővé kívánja tenni, ez – lehetőleg – az építésügyi hatóságtól független eljárás keretében, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium ügyintézésével történjen. Az országgyűlési biztos kezdeményezte, hogy – az OTÉK-től való eltérés iránti kérelem esetén – az építési engedély iránti kérelmet csak az előzetesen beszerzett eltérési engedély birtokában lehessen benyújtani. A felújítás, illetve helyreállítás fogalmának meghatározása kapcsán javasolta, hogy a tervezet az említett fogalmi körből zárja ki az épület lebontása útján megvalósítható „felújítást”, illetve „helyreállítást”. (OBH 300/12/1997.)
A 253/1997. (XII. 20.) Kormányrendelet szerint az országgyűlési biztos észrevételeit a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter nem támogatta.
 

A felvonók és a mozgólépcsők építésügyi hatósági engedélyezéséről, üzemeltetéséről és ellenőrzéséről szóló kormányrendelet tervezete

A kormányrendelet tervezetét a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium küldte meg véleményezés céljából az állampolgári jogok országgyűlési biztosa részére. Észrevételében az országgyűlési biztos jelezte, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállam, illetve az ebből eredő jogbiztonság elvével összefüggésben alkotmányos visszásság gyanúját eredményezi, hogy a tervezet nem rendelkezik arról, hogy ki jogosult felvonóberendezés és mozgólépcső tervezésére; az építési, használatbavételi és bontási engedélykérelemhez az ügyfélnek milyen okiratokat kell mellékelni, továbbá arról, hogy a határozatról kiket kell értesíteni. Az országgyűlési biztos felhívta a figyelmet arra is, hogy a tervezet nem rendelkezik arról, hogy a „teljesítéshez szükséges cselekmények megtétele” kiterjed-e azokra az esetekre, amikor a tulajdonos a használatra alkalmatlan felvonó helyreállítására nem képes, ezért kötelezettséget vállal arra, hogy a berendezést nem használja. (OBH 300/12/1997.)
A jogszabály még nem lépett hatályba.
 

A telekalakítási és építési tilalom elrendeléséről, továbbá a cseretelek adásáról szóló környezetvédelmi és területfejlesztési miniszteri rendelet tervezete

A rendelet tervezetét a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium küldte meg véleményezés céljából az állampolgári jogok országgyűlési biztosa részére. Észrevételében az országgyűlési biztos jelezte, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállam, illetve az ebből eredő jogbiztonság elvével összefüggésben alkotmányos visszásság gyanúját eredményezi, hogy a tervezet nem rendelkezik arról, hogy a hatóság milyen határidőn belül köteles határozatot hozni az építési tilalom megszűnéséről. Az említett alkotmányos jog érvényesülése érdekében az országgyűlési biztos a tervezet kiegészítését javasolta azzal, hogy az építésügyi műszaki nyilvántartásba az építési tilalom elrendelésén kívül, annak törlése is bejegyzésre kerüljön.
A telekalakítási eljárást illetően az országgyűlési biztos felhívta a jogalkotó figyelmét arra, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállam, illetve az ebből eredő jogbiztonság elvével összefüggésben alkotmányos visszásság gyanúját eredményezi a tervezet azon rendelkezése, amely a jogalkalmazó kizárólagos mérlegelési jogkörébe utalja annak megítélését, hogy kik azok „akiknek a telekalakítás a jogát vagy jogos érdekét érinti”. (OBH 300/12/1997.)
A jogszabály még nem lépett hatályba.
 

Az építésügyi bírságról szóló környezetvédelmi és területfejlesztési miniszteri rendelet tervezete

A rendelet tervezetét a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium küldte meg véleményezés céljából az állampolgári jogok országgyűlési biztosa részére. Az országgyűlési biztos az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállam, illetve az ebből eredő jogbiztonság érvényesülése érdekében a tervezet kiegészítését javasolta, amelyben kezdeményezte, hogy a Központi Környezetvédelmi Alap az építésügyi bírság befizetéséről, illetve elmaradásáról a teljesítési határidő lejártát követően 8 napon belül értesítse az elsőfokú építésügyi hatóságot. Az épített környezet védelméről és alakításáról szóló 1997. évi LXXVIII. tv. 1998. január 1-jétől kezdődően ismételten bevezette az építésügyi bírság intézményét. Figyelemmel arra, hogy 1994. július 1. és 1997. december 31. között ilyen szankció nem volt, az országgyűlési biztos a tervezetbe egy „átmeneti rendelkezés” beiktatását javasolta, mely szerint az 1994. július 1. előtt megkezdett építkezések vonatkozásában, azok felfedezésétől számított 1 éven belül lehessen eljárni. (OBH 300/12/1997.)
A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter az országgyűlési biztos ajánlását részben elfogadta. Az építésügyi bírságról szóló 43/1997. (XII. 19.) KTM-rendelet értelmében a fizetési határidő lejártát követően az Alap kezelője a bírság befizetésének elmaradásáról értesíti az építésügyi hatóságot.
 

Az építményekkel és építési munkákkal kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló környezetvédelmi és területfejlesztési miniszteri rendelet tervezete

A rendelet tervezetét a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium küldte meg véleményezés céljából az állampolgári jogok országgyűlési biztosa részére.
Az országgyűlési biztos észrevételezte, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállam, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásság gyanúját eredményezi, hogy a tervezet a jogalkalmazó kizárólagos mérlegelési jogkörébe utalja annak megítélését, hogy az építésügyi hatósági engedélyezési eljárás során – a határozat közlését illetően – kik azok, akiknek „jogát, vagy jogos érdekét a döntés érinti”. Ezért javasolta, hogy a jogalkotó pontosan határozza meg, hogy az építési eljárásban ki tekinthető ügyfélnek. Az országgyűlési biztos észrevételezte, hogy a jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásság gyanúját eredményezi, ha az országos szakmai követelményektől történő eltérés iránti kérelem az építési engedély iránti kérelemmel együtt lenne benyújtható, ugyanis előbbi külön eljárásnak minősül, így az engedélyezés nem az építésügyi hatóság hatáskörébe tartozik. (OBH 300/12/1997.)
A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter az országgyűlési biztos ajánlását részben elfogadta. Az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM-rendelet tételesen felsorolja azokat, akikkel az építési engedélyt kézbesítés útján közölni kell.
 

Az építésügyi hatósági kötelezési eljárásról szóló környezetvédelmi és területfejlesztési miniszteri rendelet tervezete

A rendelet tervezetét a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium küldte meg véleményezés céljából az állampolgári jogok országgyűlési biztosa részére. Az országgyűlési biztos észrevételezte, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállam, illetve az ebből eredő jogbiztonsághoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásság gyanúját eredményezi, hogy a tervezet korlátlan lehetőséget kíván biztosítani az önkormányzatok részére – közérdekű cél feltüntetésével – olyan ingatlanok megszerzésére, amelyek utólagos hasznosítása az illető önkormányzat hatáskörébe tartozik. Az országgyűlési biztos jelezte, hogy az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való joggal összefüggésben alkotmányos visszásság gyanúját eredményezi, hogy a jogalkotó miniszteri rendelettel kívánja a kisajátítási célokat meghatározni, holott ezek szabályozása csak törvényben lehetséges. (OBH 300/12/1997.)
A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter az országgyűlési biztos ajánlását elfogadta. Az építésügyi hatósági kötelezési eljárásról szóló 40/1997. (XII. 21.) KTM-rendelet az országgyűlési biztos által kifogásolt rendelkezéseket nem tartalmazza.