Az Alkotmány 32/B. § (6) bekezdése alapján az országgyűlési biztos tevékenységének tapasztalatairól évente beszámol az Országgyűlésnek. Az országgyűlési biztosokról szóló 1993. LIX. törvény 27. § (1) bekezdése pontosítja ezt a beszámolási kötelezettséget, amikor kimondja, hogy ennek keretében az alkotmányos jogok hatósági eljárásokkal kapcsolatos jogvédelme helyzetéről, továbbá a kezdeményezések, ajánlások fogadtatásáról és eredményéről kell számot adni.
A biztosok feladata az alkotmányos és törvényi előírásoknak megfelelően egyrészt tényközlés, másrészt pedig értékelés. A tényközlési kötelezettségnek tesz eleget a beszámoló a lefolytatott eljárások megállapításainak közzétételével. Ez azonban egyben az értékelő mozzanatot is tartalmazza, hiszen minden egyes ügyben az adott ügyre vonatkozóan vagy általánosságban a biztos és általános helyettese a a vizsgált hatóság jogvédelmi tevékenységéről mondott véleményt az alkotmányos jogok érvényesülésének szemszögéből. E jelentésekből, továbbá a tett kezdeményezések elfogadásából vagy elutasításából világosan következik, hogy a hatóságok milyen mértékben tartják tiszteletben, illetve biztosítják az alkotmányos jogokat.
Hangsúlyozni szeretnénk, hogy az alkotmányos és emberi jogok érvényesülésének vizsgálata tágabb kategória, mint a hatósági jogvédelem értékelése. Az országgyűlési biztosok hatáskörükből adódóan csak a hatóságok, illetve közszolgáltatók tevékenységével összefüggésben felmerülő alkotmányos jogok tiszteletben tartását segíthetik elő. Nem lehet vitás azonban, hogy éppen e szervek működése – a bíróságoké mellett – meghatározó tényező az alkotmányos jogokat érintő jogalkotás és jogalkalmazás területén.
A lefolytatott vizsgálatok, a megállapított alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok, továbbá a kezdeményezések fogadtatásának együttes értékelése során a korábbi évek beszámolóihoz hasonlóan az a vélemény alakult ki, hogy az alkotmányos jogok összességében megfelelő hatósági védelmet élveznek mind a jogalkalmazás, mind pedig a jogalkotás terén. Egyetlen hatóság és egyetlen alkotmányos jog tekintetében sem tapasztaltunk olyan sorozatos sérelmekkel járó visszásságokat, amelyek a jogállam alapjait veszélyeztették volna. Figyelemmel arra, hogy az emberi élet, az emberi méltóság és szabadság olyan kiemelkedő alapjogok, amelyeknél a szám szerint elenyésző mértékű sérelem sem fogadható el, tovább kell erősíteni a hatóságok e jogok védelmében kifejtett tevékenységét, illetve meg kell akadályozni, hogy hatósági eljárás, mulasztás vagy döntés e jogokkal összefüggésben visszásságot okozzon.
A hatósági munka automatizmusa, esetenként a szakszerűtlenség, figyelmetlenség és gondatlanság sokszor vezetett a tisztességes és méltányos eljárás sérelméhez. A tisztességes és méltányos eljárás követelménye több alkotmányos jogból levezethető, ezért a gyakoribb előfordulása az ilyen természetű visszásságnak kedvezőtlenül hat a polgárok közérzetére, az állami szervekbe vetett bizalom mértékére. Álláspontunk szerint ezért a hatósági munkát ebből a szempontból javítani kell. 1998-ban az alkotmányos alapjogokat az országgyűlési biztosok szemszögéből a hatóságok összességében tiszteletben tartották és kielégítően védelmezték. A formális joguralom, mint a jogállam alapvető ismérve meghatározó érvényesülése a hibák ellenére nem kérdő-jelezhető meg, a hatóságok döntően az alkotmányos szempontoknak megfelelően jártak el.