Ebben a részben azt foglaljuk össze, hogy az elmúlt évben milyen típusú panaszokkal, milyen módon foglalkoztunk és hogy vizsgálataink milyen eredményre vezettek. Tekintettel arra, hogy a beszámolási időszakban – a felhalmozódott ügyhátralék miatt – az elmúlt három és fél év során keletkezett beadványokat elemeztük, a panaszok társadalmi jellemzőivel kapcsolatos megállapításaink az egész időszakra vonatkoznak. Indítványaink sorsával kapcsolatos megállapításaink viszont csak az 1998-ban nyomon követhető ajánlásokra érvényesek, függetlenül attól, hogy maga az ajánlás esetleg korábban született.

4.1. A vizsgálati módszerek

Az 1993. évi LIX. törvény 18. §-a értelmében az országgyűlési biztosok igen széles körű vizsgálati jogosultsággal rendelkeznek azokban az eljárásokban, amelyekben megállapították hatáskörüket.

1998-ban az állampolgári jogok biztosa és helyettese 1266 panasz vizsgálata során 3512 eljárási cselekményt foganatosított. Vizsgálataink a beszámolási időszakban még a korábbi évekhez képest is bonyolultabb eljárásokban valósultak meg. Az előző évhez képest nőtt az egy eljárásra jutó eljárási cselekmények aránya, (1997-ben 2,5, 1998-ban 2,8). A számszerű növekedés mellett most az idő- és munkaigényesebb eljárási cselekvések kerültek előtérbe. Az 1997. évi 51-hez képest 1998-ban 138-ra nőtt a saját átfogó vizsgálatok száma. Az előző évihez képest 100-zal növekedett a saját egyszerű vizsgálat, valamint 31-ről 56-ra a helyszíni ellenőrzések száma és gyakrabban kényszerültünk a helyszíni iratbetekintésre. A korábbinál többször, 221 esetben kellett alkalmaznunk a személyes meghallgatást. Csökkent viszont a legegyszerűbb vizsgálati módszerek alkalmazása, így az írásban beszerezhető adat és felvilágosítás, valamint a magyarázat, nyilatkozat, vélemény begyűjtése.
(Lásd a 4/1. számú táblázatot.)

Az egyre bonyolultabb feltáró jellegű munka ellenére azonos vizsgálói létszám mellett hattal több vizsgálatot fejeztünk be, mint 1997-ben. Akkor 1260-at, most 1266-ot.

Az átfogó vizsgálatok közül igen sok energiát fordítottunk az állami nevelőintézetekben nevelkedő gyermekek, az időseket ápoló és gondozó intézetekben élők, a büntetés-végrehajtás hivatásos állományú tagjainak emberi jogi helyzetéről, valamint a 14–18 éves korosztály diákjogairól készült vizsgálatokra. Az országos áttekintést igénylő vizsgálatokban igen aktív és segítő közreműködő partnereknek bizonyultak a megyei közigazgatási hivatalok, az ÁNTSZ országos és helyi szervei, a megyei rendőrkapitányságok és a megyei gyermekvédelmi szakszolgálatok.

4.2. A vizsgált panaszok jellemzői

A beszámolási időszakban a vizsgálattal lezárt panaszok származási idejét és típus szerinti megoszlását a
4/2. számú táblázat

tartalmazza. A táblázatból kitűnik, hogy az 1998-ban befejezett vizsgálatok közel 70 százaléka az előző két és fél évben érkezett panasz vizsgálati eljárásának befejezése volt. Ebből 1995-ben és 1996-ban keletkezett eljárás az összes eljárás 23,46 százalékát képezte, az 1997-ben keletkezettek pedig 47,39 százalékát. Az 1998-ban érkezett és vizsgálatra alkalmasnak minősített panasz az összes lezárt vizsgálatnak kevesebb mint 30 százalékát tette ki. A folyamatban lévő 2472 eljárás többsége, 1380, a beszámolási időszak végén a vizsgálatra javasolt ügyek között volt és többségük 1998-ból származott. Ebből következően három és fél év felhalmozódott hátralékának felszámolására több mint egy esztendőre lenne szükségünk. Három év alatt bebizonyosodott, hogy a jelenlegi állomány évről évre 1200–1300 panasz vizsgálatának lezárására képes. Ha 1999-ben egyetlen olyan ügyet sem vizsgálnánk, amely a folyó évben érkezett, akkor sem biztos, hogy be tudnánk fejezni az 1998. december 31-ig megkezdett vizsgálatokat. Ez a helyzet mindenekelőtt a munkánkat jelentős mértékben megnehezítő és elhelyezésünkkel összefüggő okokra vezethető vissza. A zsúfoltság miatt jogász kollégáink munkájának hatékonysága tovább nem fokozható, a helyhiány miatt pedig a létszám nem bővíthető. A vizsgálatok egyre bonyolultabb feladatot jelentenek és az átfogó vizsgálatok száma – tárgyuk társadalmi jelentősége miatt – nem csökkenthető. Az elmúlt három és fél év működése után egyre nagyobb erőfeszítést kell tenni az előző időszakban elfogadott ajánlások utóvizsgálatára. Nem véletlen tehát, hogy panaszosainktól naponta kapunk sürgető, türelmetlen leveleket, még olyan ügyekben is, amelyeket a panasz jellege miatt magunk is “sürgősnek” minősítettünk. A panaszosok levélben történő folyamatos tájékoztatása újabb komoly megterhelést jelent a munkatársaknak.

Vizsgálataink során 1998-ban minden negyedik eljárásban a helyi önkormányzatokkal, illetve azok szervezetéhez tartozó hatóságokkal, hivatalokkal kerültünk kapcsolatba. Ezen belül a legtöbb vizsgálat a szociális ellátást, az építésügyi igazgatást, a testületi döntést, az általános igazgatást (tehát az eljárás mikéntjét), a gyám- és lakásügyeket, a mezőgazdasági jellegű eljárásokat elemezte.

Ha tisztán az érintett jogviszonyokban megjelenő problémákat elemezzük, akkor megállapítható, hogy még mindig a szociális léttel és az ezzel kapcsolatos alapvető emberi problémákkal kellett a legtöbbet foglalkoznunk. A vizsgálataink több mint ötödrésze (20,74%-a) a szociális ellátással, a szociális jellegű lakáskérdésekkel és a nyugdíjbiztosító elleni panaszokkal volt összefüggésben. Büntető ügyekkel foglalkoztunk a vizsgálatok 13 százalékában. Említésre méltó nagyságrendet képviseltek a monopolhelyzetben lévő szolgáltatókkal, az egészségügyi ellátást biztosító és oktatási intézményekkel, a gyermekvédelmi, a gyermekjogi és a gyámügyi problémákkal kapcsolatos panaszok. 1998-ban jelentősen növekedett a szociális jellegű, az építésügyi, a monopolhelyzetben lévő közüzemi szolgálatok elleni, az oktatási, a környezet- és természetvédelmi vizsgálatok aránya. Említésre méltó nagyságrendben csökkent az önkormányzati lakás- és helyiséggazdálkodással kapcsolatos hatósági eljárásokkal, a honvédséggel, a helyi adóval, az egészségügyi ellátással, a hadigondozással kapcsolatos vizsgálatok aránya.
(Lásd a 4/3. számú táblázatot.)

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és helyettesének a beszámolási időszakban lezárult 1266 vizsgálata nem feltétlenül azoknál a hatóságoknál történt, amelyeknél az alkotmányos visszásságra utaló sérelem vagy annak gyanúja keletkezett, hanem azoknál is, amelyeknél annak orvoslása megoldhatónak tűnt. Bizonyos ügytípusoknál például már a vizsgálat elején kiderült, hogy az alkotmányos visszásság a hatályos jogszabályokra vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközeire vezethető vissza. Más ügyekben azért nemcsak a sérelmeket okozó hatóságnál kellett eljárnunk, hanem annak felügyeleti szervénél is, mert az mulasztotta el az időben történő érdemi jogorvoslatot.

A 4/3. számú táblázat a panaszokban érintett intézményeket, hatóságokat tünteti fel, a vizsgálat kezdetén tehát az itt felsoroltak eljárásából, döntéseiből indultunk ki. Ezen a listán vezető helyen áll a helyi polgármesteri hivatal, ezt követi a rendőrség, a helyi önkormányzati testület és a közüzemi szolgáltatók. A listát a végrehajtók zárják. Ez az öt intézménytípus szolgáltatta a vizsgálat megindításához szükséges “alapos gyanú” felét, a többi 35 pedig a másik felét. Valamelyest növekedett vizsgálati aktivitásunk a megyei közigazgatási hivatalokkal és a szociális intézményekkel kapcsolatban.
(Lásd a 4/4. számú táblázatot.)

A hozzánk forduló állampolgárok általában igen pontosan megjelölik sérelmeiket. Az általuk kifogásolt panasz minősítése azonban a vizsgálat során, annak eredményeként változhat. A 4/4. számú táblázatban az 1998-ban érkezett összes panaszban megjelölt sérelmet vetettük össze a folyó évben megvalósított vizsgálatokban megállapított tényleges alkotmányos visszásság egyszerűsített kategóriáival. Ebből az derül ki, hogy 1998-ban kevesebben sérelmezték az eljárás elhúzódását és a hatóság hallgatását a mi vizsgálati megállapításainkhoz képest, viszont hozzánk képest többen kifogásolták a sérelmes döntést és a sérelmes eljárást. Az pedig magától értetődik, hogy jelentősen nagyobb arányban találtuk meg a sérelem okát a jogszabályban, mint a panaszos. A panaszos általában csak azt jelzi, hogy igazságtalannak, sérelmesnek érzi a döntést vagy az eljárást. Ha ezt a hatáskör megállapítása után a vizsgálat igazolja, akkor gyakran magukban a jogszabályokban találjuk meg a jogos kifogás forrását és ebből következik az orvoslás lehetséges módja is. Vizsgálati gyakorlatunkban egyébként növekedett a sérelmes eljárások megállapításának gyakorisága és valamelyest a jogszabály kifogásolása is. Csökkent viszont a sérelmes döntés és a károkozás.
(Lásd a 4/4. számú táblázatot.)